Kapcsolódjunk, csinàljuk együtt!

 Idén tíz éves a Trëzy, képzeld hosszú út, sok minden történt. Egy dolog végig kísért, a maceragarancia. Amivel szerettem volna azt a biztonságot adni, ami megnyugtató a családok életében, hogy nem potyára döntöttek a “trèzyzès” mellett, hanem van B verzió, ha nem válik be. Szóval sokszor visszavásároltam a használt csomagot, mert kudarc érte a friss szülőket, erről szólt a maceragarancia, azt hittem majd én segíthetek mindenkinek. Sokszor hallani, hogy „próbálgatni kell a pelusokat, mert nem biztos, hogy beválik” ezzel kapcsolatban éreztem valamit, hogy nem stimmel, volt valami belső erő ami azt súgta, hogy jó kell legyen a trëzy, hogy akár vállalom a maceragaranciát, mert arra találtam ki, hogy a szülők problémáját megoldja, tehát mindenkinek jó lesz. Nem számoltam bele az emberi tényezőt, azt, hogy mi nem vagyunk egyformák, nem akar mindenki problémát megoldani.  Mostanra ott tart ez az ügy a maceragaranciával, hogy ki kell mondanom a házi mosható pelenkázás macerás! Azt mondom azért van igy, mert elszoktunk a dologtól. Attól, hogy az alapvető kihívásainkért egy gombnyomásnál többet kellene tenni. Mert reggel nem kell tüzet rakni, az alom-széket nem kell kiüríteni, a kenyeret nem kell kovászolni és sorolhatnám. Ezek tükrében mondom, hogy macerás a piszkos pelust kezelni, mosni, teregetni, főleg csak úgy a “semmiért”. És nem a láthatatlan munkát akarom most tovább bagatellizálni, de ha nem látjuk a víziót, ha nincs ügy a dolog mögött vagy az nem elég “világmegváltó”, akkor miért kínlódjunk, ma, amikor végre el lehet dobni? Sokan és egyre többen látjuk már, hogy fontos, tudatosan választjuk a munkásabb, de értelmes alternatívat. Erről bővebben írok az előző blogbejegyzésben. Bár még mindig van, aki a gazdaságosabb megoldás miatt dönt úgy, hogy moshatózni fog és emellett ott az a nagy vízió is, hogy talán még menthető a Föld... Nem tudom, nem merek ígérni, de valamit látok, most visszatekintve az elmúlt tíz évre, amikor tudom, hogy nagyon sokan választottátok a trëzyt, azt látom, olyanok tettétek, akiknek volt saját "tüze" hozzá.  Most még egy felismerésem van, az, hogy ez sem elég. Egy-egy pontocska tüzecske, vajon meddig ég, ha csak saját erőből táplálkozik? Tudom magamról, nem soká. Most lobogó nagy tábortüzekre vágyom vagy másképp szólva igazi oázisokra a szikkadt sivatagban. És ehhez keresem a tűz csiholóit, az első források fakasztóit. És ha sok volt a költőiségből, akkor magyarul szólva: támogató csoportokat szeretnék életre hívni.  Erdély szerte keressük azokat a vállalkozó szellemű anyukákat akik három pelussal többet kapnak tőlünk, mint amit használnak és azt elindítanák barátaik között, amolyan vándor trëzy gyanánt, hogy a többiek is próbálgassák és a tapasztalataikat megosszák egymással és nem utolsó sorban velünk, fejlesztőkkel. Ennek a csoportnak legalább két fő célja van. Az első az, hogy bátran bele vágjanak a családok a trëzyzèsbe, ne áruljunk zsákba macskát: ez az eredeti cél is, de most nem maceragaranciát vállalunk, hanem segítséget adunk, mert együtt jobban megtaláljuk a megoldásokat. A másik, hogy legyen támogató csoportja mindenkinek; nem csak a trëzyzèsbe, de egyáltalán, anyává válni, nőnek maradni, saját belső gyermekünket gyógyítgatni.

Tíz ilyen trëzy csoportot indítunk Erdély szerte. Eddig három helyen: Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Kézdivásárhelyen indul csoport, hozzájuk lehet kapcsolódni, ha tapasztalatokat szeretnétek szerezni a trëzyről és ehhez csoportba is kapcsolódnátok, náluk vannak vándor trëzyk már.

Magyarországon Budapesten és Szegeden indul hasonló támogató csoport. Gratulálunk a vállalkozó szellemű és közösség épitő anyukáknak, várunk mindenkit szeretettel. Részleteket a facebook csop
ortban vagy a 0742053680 telefonszámon kaphattok.