Akkor és most- virtuális kiállítás

Kedveseim, hát hogy mutathatnánk meg a legjobban azt a tíz évet ami eltelt, mint a gyerekeink fényképeit összehasonlítva. Akkor és most portrék, körülbelül tíz év távlata következik képekben, azokról a gyerekekről akiket trezyvel pelenkáztunk és akik már most nagyok lettek. Itt egymás gyerekeit is megcsodálhatjuk, legyen ez is egy újrakapcsolódás.

A kiállításra folyton lehet fényképeket küldeni, szóval ne fogjátok vissza magatokat. 

Volt egy játékunk amiben ezek a családok vettek részt nagyjából akik a fotó kiállítás anyagát is küldözgetik nekünk, az volt a játék, hogy mosható pelenka propagandát csináltunk és kiosztottuk közönség szavazás alapján az év mosható pelenkázója díjat 2016ban, itt olvashattok róla, csináljunk ilyent még!

 

 

 

#csokanyu

www.trezy.ro

Kapcsolódjunk, csinàljuk együtt!

 Idén tíz éves a Trëzy, képzeld hosszú út, sok minden történt. Egy dolog végig kísért, a maceragarancia. Amivel szerettem volna azt a biztonságot adni, ami megnyugtató a családok életében, hogy nem potyára döntöttek a “trèzyzès” mellett, hanem van B verzió, ha nem válik be. Szóval sokszor visszavásároltam a használt csomagot, mert kudarc érte a friss szülőket, erről szólt a maceragarancia, azt hittem majd én segíthetek mindenkinek. Sokszor hallani, hogy „próbálgatni kell a pelusokat, mert nem biztos, hogy beválik” ezzel kapcsolatban éreztem valamit, hogy nem stimmel, volt valami belső erő ami azt súgta, hogy jó kell legyen a trëzy, hogy akár vállalom a maceragaranciát, mert arra találtam ki, hogy a szülők problémáját megoldja, tehát mindenkinek jó lesz. Nem számoltam bele az emberi tényezőt, azt, hogy mi nem vagyunk egyformák, nem akar mindenki problémát megoldani.  Mostanra ott tart ez az ügy a maceragaranciával, hogy ki kell mondanom a házi mosható pelenkázás macerás! Azt mondom azért van igy, mert elszoktunk a dologtól. Attól, hogy az alapvető kihívásainkért egy gombnyomásnál többet kellene tenni. Mert reggel nem kell tüzet rakni, az alom-széket nem kell kiüríteni, a kenyeret nem kell kovászolni és sorolhatnám. Ezek tükrében mondom, hogy macerás a piszkos pelust kezelni, mosni, teregetni, főleg csak úgy a “semmiért”. És nem a láthatatlan munkát akarom most tovább bagatellizálni, de ha nem látjuk a víziót, ha nincs ügy a dolog mögött vagy az nem elég “világmegváltó”, akkor miért kínlódjunk, ma, amikor végre el lehet dobni? Sokan és egyre többen látjuk már, hogy fontos, tudatosan választjuk a munkásabb, de értelmes alternatívat. Erről bővebben írok az előző blogbejegyzésben. Bár még mindig van, aki a gazdaságosabb megoldás miatt dönt úgy, hogy moshatózni fog és emellett ott az a nagy vízió is, hogy talán még menthető a Föld... Nem tudom, nem merek ígérni, de valamit látok, most visszatekintve az elmúlt tíz évre, amikor tudom, hogy nagyon sokan választottátok a trëzyt, azt látom, olyanok tettétek, akiknek volt saját "tüze" hozzá.  Most még egy felismerésem van, az, hogy ez sem elég. Egy-egy pontocska tüzecske, vajon meddig ég, ha csak saját erőből táplálkozik? Tudom magamról, nem soká. Most lobogó nagy tábortüzekre vágyom vagy másképp szólva igazi oázisokra a szikkadt sivatagban. És ehhez keresem a tűz csiholóit, az első források fakasztóit. És ha sok volt a költőiségből, akkor magyarul szólva: támogató csoportokat szeretnék életre hívni.  Erdély szerte keressük azokat a vállalkozó szellemű anyukákat akik három pelussal többet kapnak tőlünk, mint amit használnak és azt elindítanák barátaik között, amolyan vándor trëzy gyanánt, hogy a többiek is próbálgassák és a tapasztalataikat megosszák egymással és nem utolsó sorban velünk, fejlesztőkkel. Ennek a csoportnak legalább két fő célja van. Az első az, hogy bátran bele vágjanak a családok a trëzyzèsbe, ne áruljunk zsákba macskát: ez az eredeti cél is, de most nem maceragaranciát vállalunk, hanem segítséget adunk, mert együtt jobban megtaláljuk a megoldásokat. A másik, hogy legyen támogató csoportja mindenkinek; nem csak a trëzyzèsbe, de egyáltalán, anyává válni, nőnek maradni, saját belső gyermekünket gyógyítgatni.

Tíz ilyen trëzy csoportot indítunk Erdély szerte. Eddig három helyen: Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Kézdivásárhelyen indul csoport, hozzájuk lehet kapcsolódni, ha tapasztalatokat szeretnétek szerezni a trëzyről és ehhez csoportba is kapcsolódnátok, náluk vannak vándor trëzyk már.

Magyarországon Budapesten és Szegeden indul hasonló támogató csoport. Gratulálunk a vállalkozó szellemű és közösség épitő anyukáknak, várunk mindenkit szeretettel. Részleteket a facebook csop
ortban vagy a 0742053680 telefonszámon kaphattok.

A trëzy filozófia, avagy egy út, ahol az átok lesz az áldás, teher alatt nő a pálma és társai…

Töprengek évek óta azon, hogy vajon mit csinálok valójában én a trëzy mögött, mint vállalkozó? Vajon terhet rovok a nők nyakába ezzel a mosható pelenka nyomatással? Mert valljuk be, nem más a pelenkázó, hanem mi, az anyák. Olyan sok minden változik, ahogy anyukák leszünk, alapvető szükségleteinket sem tudjuk már könnyen kielégíteni, mégis kívülről-belülről óriási a nyomás: Anya lett a lány. Ösztöneink kiabálnak, nem hagynak nyugodni, de a társadalom is hajlamos bagatellizálni a feladatot, ismeritek az „áldott anyaság” címkéket, nem beszélve az “otthon ülsz és nem csinálsz semmit” másik végletről - már mindenkit kiráz a hideg, mégis sokszor halljuk még. Pedig csak egy szerep, amit hagyunk elhatalmasodni -szól hozzánk a pszichológus. És akkor én arra kérlek, hogy mosd ki, mikor végre eldobhatod?

Igen, igen és igen, most nem másért, nem a babáért, nem a környezetért és nem a családi pénztárcáért, hanem magadért!

Lehet, hogy meredek elsőre, igen, értem, hogy meredek, hogy önismeretere hív a Trëzy. De most hadd írjak róla, évek óta kikívánkozik. Sokáig azt hitem, hogy ez is csak az én agyam szüleménye, mint anno, amikor az első pelenkákat megvarrtam és amikor szégyen társult hozzá, azt hittem mostanig, hogy ez a magamba szállás, amit a házi pelenka adott, ez csak nekem ilyen, hogy segít arra figyelni, amit éppen csinálok. Közben kiderült, hogy nem, mert néha kaptam visszajelzést ebben a témában, hogy “meditatív tevékenység a trëzy pakolászása”, felkaptam a fejem akkor és most e mentén írok Nektek róla..

Most fel is vállalom, mert azt érzem, hogy ebben tud a Trëzy többet adni, a tartalomban, abban, hogy hogyan pelenkázunk, jobban mondva hogyan vagyok, amikor pelenkázok, figyelek-e, hogy mi van velem? Persze bármely monoton tevékenység jó lehet erre, de én most innen tudok indulni, ezen keresztül tudlak vezetni, illetve szorgalmazni, hogy vezesd magad és gyere mutasd magad és gyere mesélj, beszéljünk, mi zajlik? Mi nehéz és mi lelkesít, hol kell támasz és hol tudsz te engem támasztani? Szóval látszólag beszéljünk arról, hogy mennyi időnként cseréljünk pelenkát, és hogyan mossuk ki, de közben azt is elmondjuk (szimbolikusan) magunkról, hogy mi történt velem, mit ismertem fel és van-e megoldásom? Netán ismerős másnak is a minta, hogy (csak egyet had említsek) esem át a fejemen, de akkor is még lefekvés előtt kimosom, kiterítem mert mi lenne ha másképp viselkednék… Nos igen, gyertek, hívlak mélyebbre, mint a szép dizájnos pelenkákban öröm lelés és gyertek nézzünk be a színfalak mögé, a tartalomba, magunkba és nagyon fontos, ne maradjuk az úton sem egyedül, de akkor sem, amikor egy-egy állomáson fontosnak látszik elidőzni.. Ezért mondom, hogy egy eszköz lesz (egy szolgáló a Trëzy) és nem, mint pelenka a cél, nem is fontos ilyen értelemben már, hogy milyen a pelenka, de az igenis fontos, hogy használható legyen. Kicsit nyaka tekert, de úgy érzem, hogy „trézizve” megadhatod, mert én is megadhattam magamnak amire vágytam, mert azt sejtem, hogy nem újabb és újabb szép pelusokra vágyunk, hanem valami tartalmas időtöltésre.

Bátorítalak, hogy használd így, használd fel a tevékenységet, a pelenkázást magadra figyelni. Nem mondok újat azzal, hogy kis túlzással egész nap pelenkázunk (és ez behelyettesíthető egyéb házi munkákkal) ahhoz, hogy a nap végén úgy érezzük, semmit nem csináltunk, hát nem is, mert semmi látszata nincs, ha csak nem vesszük szemügyre a pelenka szemetet, a mosni való pelenkát, vagy épp a szárítón csüngőket, hogy ne soroljam a mosatlant, a szétpakolt házat és semmit se tovább, de így ezek önmagukban megoldandó feladatok, ez újabb és újabb munka, sosincsvégeláthatatlanmunka áááááááááá!

Nagyon sok mindent adott ez a tíz év, az út a trézyvel, adott gyerekeket, felelősséget, feladatot, sok nehézséget, örömet, önbizalmat, de a határaimmal is igen szép számban találkoztam. Innen a felismerés, önmagában semmi értelmük azoknak, amiket nap mint nap csinálunk, de ha megtöltjük tartalommal, ha használjuk valamire, akkor mindjárt más. Innen ezek a sorok is.

Azt mondom, hogy a trézy egy termék, de nem áll itt meg a dolog, az előző írásban is említem, hogy ügy van mögötte, komoly ügy. Én ezt látom, évek óta, most érett meg, hogy felvállaljam. Most erről írok, csak az ügyről. Adott egy termék, ami elkezd vezetni egy úton, befelé magad felé. Lehet, hogy ott kezdőik, hogy el sem indulsz vele, mert nem elég szép. De ha elég szép lenne, lehet, hogy nem engedné, hogy tovább láss. Itt a szépségnél hadd időzzek még, nekem nagyon fontos a szép, mégis sosem éltem meg igazán, csak pillanatokra, de ez is fontos, hogy a trézyn keresztül ezt megláttam, hogy mennyire fontos a szép. Lássuk mi van még, gyorsan ugorjuk a közepébe, a kakiba bele. Hányszor tesszük-vesszük a kakis pelenkát naponta? Mármint, ha trézyzünk és milyen a viszonyom hozzá? Fura kérdés, égbe kiáltó, sok is lehet, ne túlozz Doris, de-de, megyek tovább évek óta erre várok, hogy kiírjam, felvállaljam. Nehéz a kakival szembe nézni, sokszor, miért én kell ezt csináljam? Számtalanszor veszekedtem így, csendben, magamban. De az is része volt, hogy immár kiselőadást tarthatnék gyerekeim székletéről, vagyis rengeteg fontos információ birtokosa vagyok csupán amiatt, hogy naponta többször szembe kellett nézni vele… Tartalom a pelenkában és tartalom a tevékenység mögötti ügy miatt. . Lehet azért tartalmas, mert kedves és értelmes, amit csinálok, hisz puha az anyag és otthon marad, nem fogy el, személyes kis kelengyénkké válik. De lehet azért is tartalmas, mert koncentrálni segít és így megpihenhet a sok agyalástól fáradt kattogó agyunk, használhatjuk relaxálni. De tovább megyek, tovább is van, kapcsolódni is segíthet valami nagyobb erőhöz… nem ragozom, csak meghívlak egy kalandra, ha nyitott vagy ilyesmire.

Itt megállok, nincs levezető ez egy harcba hívó iromány lett, Nőnapon amikor köszöntöm benned azt, aki súg, már évek óta, kézcsók Neki! Doris

 

Tíz éve született vállalkozássá a trëzy, ünnepelünk!

Üdv a virtuális születésnapi hepajban. Bemutatkozom Neked, aki most hallod először a Trëzy nevet, de neked is aki már sok éve tudsz ezt-azt, vagy épp a személyes életemből is ráláttál sok mindenre. Doris vagyok, azaz Bányász Dorottya, egy anyuka Csíkpálfalváról, aki szülte ezt (amit készülök kifejteni alább) és még 4 emberpalántát is.

A Trëzy egy brand, azaz egy általam létesített termék márkaneve. Egy egyszerű zsebes moshatópelenka van ezen a néven elnevezve. Ezek a tények, valójában az történt, hogy 2012-ben két kislányt is pelenkáztam már kicsit nagyon másképp, mint a mainstream, az anyáink által jogosan nagyra tartott eldobós pelenkák. Szóval ez volt a kis otthonomban, ez a kimosható pelenka, pszt.. és eltelt 4 év mire a saját kis házi „titokpelenkákat” fel mertem vállalni a nagyközönség előtt, kritikáknak és mindenféle véleményeknek is kitenni. Vállalkozást tettem mögé, nevet adtam neki, az akkor 3 éves kislányom tündér rajza lett a logó, szórólapot készítettünk, blogot és facebook oldalt hoztam létre. Erre emlékszem vissza most, ez volt tíz éve immár, a nagy felvállalás. És a termékből ügy lett, nagyon fontos! Környezettudatos ügy, bababarát, kíméletes ügy, gazdaságos ügy, helyi vállalkozás támogatásának közös ügye.

De az is ide tartozik a kezdetekhez, hogy nehezen vállaltam fel, mert furcsának éreztem, nem volt közismert kimosni a pelenkát, a környezetemben mindenki eldobta akkor még, sőt sokaknak évekig magyarázni kellett, hogy mivel is akarom én, hogy ők pelenkázzanak? Szóval tipikus esete volt az egy fecske nem csinál tavaszt közmondásnak. De azért sem volt egyszerű felvállalnom, mert volt egy másik szakmám, egy szerelem szakma, amit ekkor már több mint tíz éve tanulmányoztam, ökológusnak készültem szívvel-lélekkel. Üdv, akik ebből az időből is végig követtétek a Trëzyt és kisbabáitok születésénél megtiszteltetek azzal, hogy emellett döntöttetek. Tény, hogy nekem váltani kellett, nem lehettem az anyuka-menetelés mellett ökológus és „trézianyu” is.

Eszembe jut, hogy 5 éves koromban elkezdtem mondogatni otthon a szüleimnek, hogy én búvár leszek. Aha igen, kuncogtak, itt a nagy hegyek között mégis, hogy képzeled ezt? az Oltban akarok-e búvárkodni - kérdezték jogosan 1986-ban? Hogy jön ide ez az emlék? Azt hiszem kicsit ez a Trëzy vállalkozósdi is ilyen volt a kezdetek kezdetén én sem tudtam, hogy kell csinálni, nem, hogy a környezetem…

No de lássuk, mi lett? Tíz év alatt igazi siker történet, ami a Forbes címlapra vagy a Greenpeace sikertörténeteibe bekerült volna, hát ilyen nem született, ez az igazság. Kicsinyke sikereimet hadd írjam le, azokat, amiért hálás vagyok:

Átment sok sok változáson, fejlődésen a pelenka, egyéb húsz terméket is készítünk azóta. Ti már szépszámban ismeritek még azok is akiknek nincs kisbabájuk, tudok olyat is akikben lelkiismeret-furdalás ébredt, mert nem vállalták be a moshatót- bár ez nem volt cél, bocsiii. Kisebb nagyobb szünetekkel én is végig pelenkáztam ezt a tíz évet. Végig hozott kis pénzt a konyhára és elmondhatom igazi elhivatott munkám😊 van.

Sok-sok kis család választotta, otthonába elvitte, kisbabáját bele bugyolálta, nekem pénzt hagyott, hogy készítsem tovább. Többen álltak az ügy mellé, fizikai személyek, média is szép számban írt, beszélt a Trëzyről, kereskedők is forgalmazzák már. Hálás vagyok, mert sokszor újra tudtam szülni. Élni született, mondogattam sokszor.

Rengeteg ismeretség, barátság és jó viszony alakult, fergeteges programokat szerveztünk, online de a fizikai életben is. Ezekből hamarosan ízelítőt készítünk. Várjuk a régi trézyseket fotó kiállításra, melyből kiderül mekkorát nőtt a gyerek trezys kora óta. Szeretnék játszani, tombolázni, de beszélgetünk a most alakuló támogató csoportokról is.

 

Most keresem azokat akiknek adott valamit a Trëzy? Te vagy az? Jelentkezz! Ismersz valakit? Szólj neki! Gyülekezzünk! Gyertek fejlesszük együtt tovább a közösséget!

Várunk a Facebook csoportba ünnepelni! Kattints a nevére: Mosható pelenka? Hogy is van et?

Fótok rólunk most és anno tíz év távlatából :) várjuk a tieteket is